A hagyományos tesztelési és edzésmódszerek gyakran nem tükrözik a labdarúgó-mozgások sajátos igényeit. Számos gyakorlat és értékelés még mindig nem felel meg biomechanikai és kontextuális szempontból a sportágnak. A legtöbb gyakorlat például a lineáris, egysíkú mozgásokat hangsúlyozza, amelyek nem tükrözik a labdarúgás többirányú és reaktív jellegét.
A mozgás hatékonysága nagymértékben függ az ízületi szögektől és az erővektoroktól - azoktól a tényezőktől, amelyek meghatározzák, hogy a boka, a térd és a csípő hogyan járul hozzá a teljesítményhez (Kotsifaki et al., 2021). Egyszerűen fogalmazva, ha a sportolók következetesen egyenes vonalú mozgásokkal edzenek, neuromuszkuláris adaptációik elsősorban ezekben az irányokban fognak javulni. Mivel az atlétikai teljesítmény - különösen az erőkifejtés - erősen feladatfüggő (az ízületi szög és az erő talajra történő kifejtésének ideje befolyásolja), ez az elv természetesen kiterjed más csapatsportágakra is.
A lineáris sprintedzés fennmaradásának egyik oka az általános edzőeszközök korlátai. A legtöbb ellenállásos sprinteszköz egyenes vonalú használatra készült, és olyan hámokat vagy mellényeket tartalmaz, amelyek korlátozzák a forgómozgást. Ennek eredményeképpen a sportolók végül robotikus, lineáris mintázatokban edzenek - messze elmaradva a valós versenyforgatókönyvekben megfigyelhető íves futásoktól, testforgásoktól és a törzs-medence disszociációtól (Caldbeck & Dos'Santos, 2022).
Nem minden nagy intenzitású erőfeszítés egyforma: A hasonlóság illúziója a labdarúgó akciókban
Az ifjúsági labdarúgó-akadémiákon gyakran megfigyelhetők erős összefüggések a különböző nagy intenzitású fizikai tevékenységek között. Az a játékos, aki gyorsan gyorsul, gyakran az ugrásban vagy a dobásban is a legjobbak közé tartozik. Ezek az átfedő tulajdonságok jellemzőek a fiatalabb vagy kevésbé specializált sportolókra, ahol az általános fizikai képességek több teljesítményfeladatban is hozzájárulnak. Ez a minta azonban megváltozik, ahogy a játékosok magasabb szintre lépnek. A félprofi és profi labdarúgók körében ezek a kapcsolatok gyengülnek. A nagyobb edzési életkorral és a pozíciós specializációval a fizikai tulajdonságok a konkrét szerepek és taktikai követelmények alapján kezdenek szétválni.
Például egy hátvéd gyakran végezhet átfedő futásokat, amelyek íves sprinteket foglalnak magukban az oldalvonal mentén, míg egy középcsatár robbanékony, egyenes vonalú lerohanásokra összpontosíthat, hogy megtörje a védekező sorokat vagy reagáljon az átvett labdákra. Ezzel szemben egy középső középpályás inkább a szűk helyeken történő gyors irányváltoztatásokra támaszkodhat. Idővel ezek a pozíciós követelmények alakítják a játékosok mozgásjellemzőit, így az egykor egymással összefüggő fizikai képességek - mint például az egyenes sprint, az íves sprint és a mozgékonyság - egyre inkább függetlenednek egymástól.
Ez az eltérés különösen egyértelmű a lineáris és az íves sprint teljesítmény közötti kapcsolatnál. Bizonyított, hogy ez az összefüggés az életkor és a tapasztalat növekedésével csökken (Fílter és mtsai., 2022), valószínűleg az érintett fizikai és neuromechanikai adaptációk növekvő specifikussága miatt. Hasonlóképpen, az olyan képességek, mint az irányváltoztatás (COD) és az agilitás, amelyek felcserélhetőnek tűnhetnek a fejlődő sportolókban, a tapasztalt játékosoknál különállónak és nem átvihetőnek mutatkoznak (Fílter és mtsai., 2022).
Ezek a felismerések rávilágítanak az egyénre szabott értékelés és képzés fontosságára. Az elit labdarúgásban a nagy intenzitású mozgásokban nyújtott teljesítmény javítása olyan célzott megközelítést igényel, amely tükrözi az egyes játékosok taktikai szerepét, fizikai profilját és technikai követelményeit.
Miért görbítik a futballisták a sprintjeiket: hatékonyság, taktika és a játék természete
Ha az egyenes vonalú sprint a leggyorsabb módja a távolság megtételének, miért választják a futballisták gyakran az íves sprinteket? Érdekes, hogy 85% a labdarúgásban a sprintmozgások íves pályákon történnek, nem pedig egyenesek (Caldbeck & Dos'Santos, 2022). Ez első pillantásra ellentmondásosnak tűnhet, de e mozgáspreferencia mögött biomechanikai, energetikai és taktikai okok állnak.
Az egyik fő mozgatórugó a a fáradtság kezelése. A labdarúgás hosszan tartó sport, ahol a játékosoknak 90 perc alatt intelligens módon kell beosztaniuk energiakibocsátásukat. Ahelyett, hogy ismételt éles irányváltoztatásokat (COD) hajtanának végre - amelyek nagy hatású fékezési és újbóli gyorsítási fázisokkal járnak -, a játékosok gyakran "megkerülik" az útjukat, hogy fenntartsák a lendületet.
Ha szélesebb ívet választanak, elkerülhetik a lassítás mechanikai terhelését és az újbóli gyorsítás anyagcsere költségeit, így a mozgás sokkal hatékonyabbá válik (Verheul et al., 2021; Bezodis et al., 2008; Osgnach et al., 2010). Az íves sprint tulajdonképpen úgy működik, mint egy "energiatakarékos" stratégia, minimalizálva a fékezőerőket és a kapcsolódó izomkárosodást. Ez az elv más kontextusban is ismerős: az autóversenyzés például a döntött kanyarokra támaszkodik, hogy az autók agresszív fékezés nélkül tartsák fenn a sebességet.
Taktikai szempontból az íves sprintelés döntő szerepet játszik, különösen a támadó játékosok esetében. A offside-szabály alakítja a csatárok futásainak időzítését, ösztönözve az ívelt pályák használatát, hogy a védekező vonal mögé gyorsulva a pályán kívül maradjanak. A jól időzített íves sprint lehetővé teszi a támadó számára, hogy:
- Fenntartja a nagy sebességet, ellentétben az oldalirányú vágási manőverekkel, amelyek gyakran csökkentik a sebességet.
- Maradj egy vonalban az utolsó védővel, hogy legálisan "megtörd a csapdát".
- Vizuálisan pásztázza a pályát, miközben beállítja a röppályát, és folyamatosan figyelemmel kíséri a labda mozgását és a csapattársakat.
Lényegében az ívelt sprint nem csak egy mechanikus megoldás - ez egy funkcionális eszköz a következőkhöz a térbeli korlátok között való navigálás, a sebesség megőrzése és a taktikai igényekre való reagálás. Bár valamivel több területet fed le, a hatékonyság és a hatásosság olyan keverékét kínálja, amely megfelel a mérkőzésjáték egyedi követelményeinek.
Az íves sprintelés mérése a pályán: Egyszerű eszközök az összetett mozgásokhoz
Kezdeti kutatásunk célja az volt, hogy kidolgozzunk egy praktikus és hozzáférhető módszer az íves sprintelés értékelésére - amely könnyen megvalósítható egy hagyományos futballpályán. Ahelyett, hogy mesterséges pályát terveztünk volna, inkább olyan meglévő pályamegjelöléseket kerestünk, amelyek megbízható útmutatóként szolgálhatnak. A megoldás már minden pályán fel volt festve: a ív a büntetőterület szélén, amely kényelmesen 17 méter körül van - ez a sprint tipikus hossza a mérkőzéseken.
Ez a természetes görbület következetes, megismételhető utat biztosított a teszteléshez. A játékosok az ív mentén gyorsulhattak, ami lehetővé tette, hogy szabványosított körülmények között gyűjtsünk teljesítményadatokat. Amint az 1. és 2. ábrán látható, többféleképpen lehet értékelni ezt a fajta sprintet:
- a) A használata időzítő kapuk az ív kezdő- és végpontjánál elhelyezett mérőeszközökkel a sprintidő közvetlen mérésére (1. ábra).
- b) Egy kamera a büntetőpontnál a mozgás rögzítésére és a 2D-s képkockánkénti elemzés elvégzésére (2. ábra).
- c) A weboldal használata fejlett nyomkövető technológiák mint például GPS, LPS, LiDAR vagy radar a valós idejű x-y pozícióadatok megfigyelésére és a sebességgörbék kiszámítására.
Bár a csúcskategóriás nyomkövető rendszerek gazdag adatokat szolgáltatnak, gyakran korlátozza őket a költség vagy a rendelkezésre állás. Szerencsére mind az időzítő kapu, mind a kamera alapú módszer (a és b) kínál felhasználóbarát, megbízható és érvényes alternatívák olyan edzők és szakemberek számára, akik az ívelt sprint tesztelést az alkalmazott környezetbe kívánják integrálni.
* Tartalmazza ezt a videót:https://www.youtube.com/watch?v=4YYAG2ni6qA *
1. ábra. Görbe sprint teszt (Fílter et al., 2020)
*Ezzel a videóval együtt: https://www.youtube.com/watch?v=AByqBAG06tQ *
2. ábra. Görbe Sprint teszt okostelefonon értékelve
A legfontosabb tanulságok és következtetés
- Az íves sprintelést egyre inkább alapvető készségként ismerik el a csapatsportok edzés- és tesztelési rutinjában. Ennek a mozgásnak a beépítése a gyorsító képzési programok létfontosságú a játéksebességű teljesítmény a pályán.
- Kutatásunk bemutatja a egyszerű, költséghatékony módszer a görbületi sprintelés értékelése és javítása, amely könnyen megvalósítható bármely szabványos futballpályán a meglévő jelölések felhasználásával. Ez a megközelítés elérhetővé teszi az edzők és a szakemberek számára, akik be akarják vezetni a ívelt sprint tesztelés anélkül, hogy drága felszerelésre lenne szükség.
- A következők beépítésével íves sprintelés a sebességfejlesztési programokba, összehangoljuk a képzést a különleges fizikai igénybevétel a labdarúgásban, megerősítve annak fontosságát mind a tesztelésben, mind a teljesítménynövelő stratégiákban. Valójában a játékosok gyakran tudtukon kívül ívelt sprinteket alkalmaznak az irányváltoztató (COD) mozgások során, különösen fáradtság esetén. Ezekben a helyzetekben a test ösztönösen hatékonyabb "öko üzemmódba" vált, csökkentve az energiaköltséget a lassítási és újbóli gyorsítási fázisok minimalizálásával, miközben a sebességet továbbra is fenntartja a kanyarban.
Bezodis IN, Kerwin DG, Salo AI. Az alsó végtagok mechanikája a maximális sebességű sprintfutás támogató fázisa során. Med Sci Sports Exerc. 2008; 40(4):707-15. doi: 10.1249/MSS.0b013e318162d162.
Caldbeck P, Dos'Santos T. Az angol Premier League labdarúgásban sprintelés közbeni speciális mozgáskészségek és -minták osztályozása. PLoS One. 2022 11;17(11). doi: 10.1371/journal.pone.0277326.
Fílter A, Olivares J, Santalla A, Nakamura FY, Loturco I, Requena B. Új görbe sprint teszt futballisták számára: Megbízhatóság és kapcsolat a lineáris sprinttel. J Sports Sci. 2020; 38(11-12):1320-1325. doi: 10.1080/02640414.2019.1677391.
Fílter A, Olivares-Jabalera J, Santalla A, Morente-Sánchez J, Robles-Rodríguez J, Requena B, Loturco I. Curve Sprinting in Soccer: Kinematikai és neuromuszkuláris elemzés. Int J Sports Med. 2020; 41(11):744-750. doi: 10.1055/a-1144-3175.
Fílter-Ruger A, Gantois P, Henrique RS, Olivares-Jabalera J, Robles-Rodríguez J, Santalla A, Requena B, Nakamura FY. Hogyan fejlődik a görbe sprint a különböző korosztályokban a labdarúgóknál? Biol Sport. 2022; 39(1):53-58. doi: 10.5114/biolsport.2022.102867.
Kotsifaki A, Korakakis V, Graham-Smith P, Sideris V, Whiteley R. Vertikális és horizontális komlóteljesítmény: A csípő, a térd és a boka hozzájárulása. Sports Health. 2021; 13(2):128-135. doi: 10.1177/1941738120976363.
Osgnach C, Poser S, Bernardini R, Rinaldo R, di Prampero PE. Energiaköltség és metabolikus teljesítmény az elit labdarúgásban: egy új mérkőzéselemzési megközelítés. Med Sci Sports Exerc. 2010;42(1):170-8. doi: 10.1249/MSS.0b013e3181ae5cfd.
Verheul J, Nedergaard NJ, Pogson M, Lisboa P, Gregson W, Vanrenterghem J, Robinson MA. Biomechanikai terhelés futás közben: használható-e két tömeg-rugó-csillapító modell a talajreakciós erők értékelésére nagy intenzitású feladatoknál? Sports Biomech. 2021;20(5):571-582. doi: 10.1080/14763141.2019.1584238.
