A múlt hónapban az edzői stábommal kávézgattam, és szokás szerint a futballról beszélgettünk. Látnod kéne, milyen mélyre tudnak menni ezek a beszélgetések. Az edzések felépítésének módszertanáról beszélgettünk, és két, ma széles körben használt edzésmódszertant érintettünk: taktikai periodizáció Vítor Frade és strukturált képzés Francisco Seirul-lo.
Taktikai periodizáció vs. strukturált edzés
A taktikai periodizációban a kiindulópont a csapat és a játékmodell, amelyet el akarunk fogadni. Az edző számára itt minden a taktikai céllal kezdődik, és azzal, hogy hogyan akarunk játszani. Amikor nálunk van a labda, mit teszünk csapatként, mit kell tennie minden egyes szektornak és egyénnek. A taktikai céllal kezded, és a fizikai célodat erre építed.
A taktikai periodizáció heti mintája strukturált, és hétről hétre ismétlődik. Világosan meghatározott, és minden napnak van egy célja, amely taktikai és fizikai célokhoz kapcsolódik. Most megvitathatjuk, hogy ez a modell jobban megfelel-e a szenior vagy az ifjúsági csapatoknak, és hogy hétről hétre kell-e csinálni, de ez (még) nem ennek a blognak a témája.
Ezzel szemben a strukturált képzési rendszerben a kiindulópont az egyén. Ezt a rendszert nevezzük a Human Sportperson modellnek, amely a következő struktúrák komplexitását foglalja magában:
- Biológiai szerkezet: energetikai útvonalak
- Kognitív struktúra: Felelős az észlelési-cselekvési folyamatért
- Koordinatív struktúra: A mobilitással, lateralitással és disszociációval kapcsolatos.
- Feltételes szerkezet: Motoros képességekkel kapcsolatos
- Kreatív-kifejező struktúra: A kifejezőképességgel és az interperszonális kapcsolatokkal kapcsolatos a versenyben.
- Szocioaffektív struktúra: A csapattársakkal való kapcsolatra és azonosulásra vonatkozik, valamint a szerepekre, amelyeket mindenki magára vállal.
- Érzelmi-volúciós struktúra: Érzelmekkel és hangulatokkal kapcsolatos
- Mentális struktúra: Hogyan kapcsolódnak egymáshoz a struktúrák
A Human SportPerson modell
Ami különösen tetszett ebben a módozatban, az az, hogy arra kényszeríti az edzőket, hogy az edzés tervezése során az emberi sportolónak nevezett komplex rendszer fent említett elemeit kezeljék és befolyásolják. Úgy gondolom, hogy többet tudunk nyújtani játékosainknak és csapatainknak, mint az előre meghatározott körkörös gyakorlatok vagy a klasszikus körkörös edzés, amelyeket évek óta ismételgetünk (anélkül, hogy aláásnám ezek fontosságát, csak hangsúlyozom, hogy ennél többet kell figyelembe venni). Nem is beszélve az ismétlések és szettek klasszikus sémáiról, amelyek a végtelenségig forognak.
Hiszem, hogy többet tudunk nyújtani játékosainknak és csapatainknak, mint az előre meghatározott körkörös gyakorlatok vagy az évek óta ismétlődő klasszikus körkörös edzések.
A Human SportPerson modell alkalmazása
Ahhoz, hogy pontosan tudjuk, mit akarunk, meg kell értenünk az egyént és a csapatot, akivel dolgozunk, valamint azt az irányt, amit velük együtt akarunk követni, azaz a modellt, amelyet alkalmazni szeretnénk. Visszatérve Seirul-lopéldája alapján az a gondolat vonzott, hogy az edzőnek segítenie kell a csapatot és a játékosokat abban, hogy folyamatosan értelmezzék, mi történik az egyes játékhelyzetekben, két különböző térben:
- A beavatkozási tér: Amikor a játékos egy akciót szeretne végrehajtani egy ellenféllel szemben, és kis létszámban a legközelebbi csapattársak segítenek a terv sikeres végrehajtásában.
- Az űrfázis: Ahol a labdától távol eső fennmaradó helyet a csapat többi tagjának kell elfoglalnia.
Preferenciális szimulációs helyzetek (PSS)
A játékosok megtanulják azonosítani az egyes terekben felmerülő igényeket, és bármikor megfelelő akciókat javasolnak a számszerű, pozicionális, szocioaffektív vagy minőségi fölény megteremtése érdekében. A játéknak ezt a megértését a preferenciális szimulációs helyzetek (PSS) révén viszik be az edzésekbe. Olyan eseményeket kell generálnunk a képzésben, amelyek szimulálják a játékot, és előnyösen befolyásolják a különböző rendszereket a szabályok, a terek és az érintett játékosok száma szerint. A PSS-t globális feladatokon keresztül kell felépíteni, lehetőleg csoportokban, nyitott játékkal, amelynek célja a játék megtanulása, nem csak a gyakorlat. Minden játékosnak azokat a rendszereket kell aktiválnia, amelyek a legjobban lehetővé teszik számára, hogy a kialakult helyzetre a saját körülményeinek és személyiségének megfelelően reagáljon.
A két paradigma kombinálása
Gyakorlatomban igyekszem mindkét modalitást figyelembe venni. Edzésprogramok készítésekor figyelembe veszem az egyén aktuális profilját vagy állapotát és a megbeszélt periodizáció célját, és ennek megfelelően alakítom ki a beavatkozást. A Human Sportperson modell minden szegmensének befolyásolásához kombinált megközelítésre van szükség, amely figyelembe veszi az egyén és a csapat biomechanikai terhelését, anatómiai és fiziológiai válaszait. Az edzésben használt minden tartalomnak lesz valamilyen biomechanikai és anatómiai-fiziológiai válasza. Akár a pálya méreteit, akár a játékosok számát, akár az alkalmazott szabályokat, akár a munka-pihenő arányokat változtatjuk meg, át kell gondolnunk, milyen rövid és hosszú távú, pozitív és negatív hatásokkal jár ez a képzés.
A Human Sportperson modell minden szegmensének befolyásolásához olyan kombinált megközelítésre van szükség, amely figyelembe veszi az egyén és a csapat biomechanikai terhelését, anatómiai és fiziológiai reakcióit.
A kondicionáló fejlesztési rész megtervezése
Kondicionáló edzőként elengedhetetlen, hogy megértsük a csapatjáték és az egyéni kapcsolatok szegmenseit, hogy jobban meg tudjuk alkotni a kondíciófejlesztő részt vagy a bemelegítést. Jobban szeretem a "kondicionáló-fejlesztő rész" kifejezést, mert ez többet közvetít és nagyobb hatása van, mint a puszta edzésre való felkészülés. A foglalkozásnak ezt a részét úgy kell megtervezni, hogy az emberi sportolói modell minden aspektusára hatással legyen, biztosítva a játékosok fejlesztésének holisztikus megközelítését. Ez a két említett modell a sporttudományi alapismeretekkel kombinálva több ötletet adhat az edzőknek a jobb akciók és gyakorlatok előkészítéséhez.
Példa a bemelegítés / kondíciófejlesztő részre (MD-4) a középpályások számára
Munkamenet célja: Kondíciófejlesztés a taktikai periodizációra és a Human Sportperson Modelre összpontosítva. A bemelegítésnek serkentenie kell a biológiai (energiarendszerek), kognitív (észlelési-cselekvési folyamat), és feltételes struktúrák miközben a mentális felkészüléssel kezdjük.
Bemelegítés (kondíciófejlesztés) rész - 20 perc
1. szakasz: Mentális aktiválás és mobilitás (5 perc)
Célkitűzés: A játékosok mentális és fizikai felkészítése a mobilitásra és a kognitív elkötelezettségre összpontosítva.
- 1. gyakorlat: Dinamikus mozgékonysági gyakorlatok
- Fókusz: A csípő, a vállak és a bokák megnyitása.
- Időtartam: 1-2 perc.
- Példa: A világ legjobb nyújtása, combhajlító, csípőnyitó.
- 2. gyakorlat: Kognitív-perceptuális aktiválás
- Fókusz: Az agy aktiválása azáltal, hogy a játékosok vizuális vagy auditív jelzésekre reagálnak.
- Időtartam: 3 perc.
- Példa: A játékosok egy kis rácson belül dribbelnek vagy passzolják a labdát, reagálva az edző jelzéseire (taps vagy színes kúpok). Amikor az edző jelez, a játékosnak irányt kell váltania vagy gyorsan el kell engednie a labdát.
- Előny: Bevonja a kognitív struktúra és koordinatív struktúra, a döntéshozatalra való felkészülés.
2. szakasz: Dinamikus mozgás és gyorsítás (7 perc)
Célkitűzés: Funkcionális erő, gyorsulás és gyors döntéshozatal.
- 3. gyakorlat: Zigzag futások (kognitív terheléssel)
- Beállítás: A játékosok egy cikcakkos kúp felállításon (10 méter) sprintelnek át, és figyelniük kell az edző szóbeli jelzéseire (pl. "balra" vagy "jobbra"), hogy reagáljanak a futás közben és irányt váltsanak.
- Időtartam: 3 perc (4 ismétlés játékosonként).
- 4. gyakorlat: Rövidpassz és sprint gyakorlat
- Beállítás: A középpályások 1-2 alkalommal passzolják a labdát egy társukkal, és a labda átvétele után azonnal sprintelnek egy közeli kúphoz (5 méterre). Azonosítaniuk és közölniük kell, hogy melyik kúphoz sprintelnek.
- Időtartam: 4 perc (a partnerek 2 percenként váltják egymást).
3. szakasz: Kiscsoportos taktikai birtoklás funkcionális futásokkal (8 perc)
Célkitűzés: A taktikai birtoklás és a fizikai terhelés kombinálása funkcionális futások és gyors labdakeringés révén, építve feltételes és koordinatív kapacitások.
- 5. gyakorlat: 5v2 Rondo időzített funkcionális futásokkal
- Beállítás: 5v2 rondo 15×15-ös mezőben. Minden 1 perc után az a játékos, aki 4 passzt sikeresen végrehajt egymás után, teljesítenie kell egy funkcionális sprint a rács körül, és visszatérnek a helyükre (fizikai terhelést adva hozzá).
- Fókusz: Taktikai munka (birtoklás) fizikai erőfeszítéssel kombinálva.
- Időtartam: 8 perc (3-4 ismétlés sprintekkel).
